Sziasztok!
Ezt a verset a neten találtam és nagyon megtetszett. Szerintem nektek is fog tetszeni. Olvassátok el! Megéri!
Ne bántsál engem, ne nézz rám csúnyán,
azért, hogy bennem csalódtál.
Csalódnod kellett, hisz így hozta a sors,
ami köztünk volt, az csupán álom volt.
Többé ne nézz rám csillogó szemeddel,
többé ne játszunk egymás szívével.
Jegyezd meg jól!
Te akartad,h ogy szeresselek, s Te akartad,
hogy vége legyen.
Rá fogsz majd jönni, hogy ki voltam Neked,
ha múlnak majd feletted a hetek.
Oly nagy fájdalommal ülök az asztalnál,
mint gyermek az anyja sírjánál.
Papír van előttem, toll van a kezemben,
s ahogy írok, könny szökik szemembe.
Pár sort írok Édes, ne haragudj rám,
az igaz szót szeretném leírni csupán.
Legyél boldog, azt kívánom Neked,
a szívemet összetörted, de Te ezt nem értheted.
Van még sok szív, játsszál mindegyikkel,
épp úgy mint az enyémmel.
Néha úgy érzem, nem kéne senkit sem szeretnem, el kéne mindent,
s mindenkit felednem.
Megpróbálom most ezt tenni, de sajnos
Nélküled nem tudok élni.
Az bánt legjobban, hogy Te már másé vagy,
a bánatom ezért miattad van.
Arcomat, szívemet belepi a bú,
ez nekem nagyon szomorú.
A fényképed még őrzöm én,
fájó emlék az enyém.
Volt egy dal, mi mindíg Neked szólt,
s a két karod néha átkarolt.
Fáj a szívem amíg él,
van egy arc, mely még mindíg bennem él.
De most már tudom, elveszítettelek én,
mivel sohasem leszel már enyém.
Miért hazudtál oly könnyen nekem,
miért mondtad, hogy más nem kell Neked?
Miért kell nekem ezeket kérdeznem,
miért nem írod meg magadtól Kedvesem?
Miért jó ha felelsz,de az hazugság?
Írj hát valamit, de ne hazudjál!
Messze távol Tőled, oly idegen az élet,
szívem azt dobogja, látni szeretnélek.
Te azt hitted elfeledlek, hogy mást szeretek.
Hiszen könnyű lenne mást szeretni,
de Téged nem lehet elfeledni.
Együtt teremtsünk új életet,
ezt írom most én Neked.
Könnyebb legyőzni a rossz éveket,
ha az ember valakit igazán szeret.
De bárhogy is lesz az élet,
én szeretlek amíg élek.
Mást nem írok, mert reszket a kezem,
küldj egy levelet, hogy kibékülsz velem.
Sajnos könny nélkül nem tudok írni,
Rád gondolok, és elkezdek sírni.
De talán majd egy napon elmondhatom Neked,
hogy mennyire szeretlek Téged!
Isten tudja, hogy én most mit érzek,
de azthiszem-e kis levél elmondja NÉKED!!!
Ezt a verset meg én írtam. Tény nem lett olyan jó mint amit a neten találtam, de én csak ilyet tudok. Azért légyszi olvassátok el.
Szomorúan ülve nézek magam elé,
De a bánatból nekem ennyi elég.
Hiszem hogy egyszer eljön a remény,
Bár tudom már sose leszel enyém.
Üvőlt a csend hallgat a táj,
De valaki a sötétben Rád talál,
Lehet hogy az nem én leszek már,
És az nekem nagyon fáj.
De egyszer talán még egymásé leszünk.
És akkor boldog lesz az életünk.